MÁRTÉLY

Történelme

Mártély, Hódmezővásárhelytől északnyugati irányban, 10 km-re fekszik, a Tisza partján. Már az Árpád-korban lakott volt, majd a zalavári  apátságnak kapja meg. A település  írásos nyomai, a XI. századig vezethetők vissza. A legkorábbi írásos emlék,  István király 1024-es  oklevele. Árpádházi királyok, több halászóhelyet is adományoztak  kolostoroknak. Így lett Mártély, a zalavári apátság tulajdona. Mártély nevének kialakulásáról, a mai napig több elmélet létezik.  A XVIII. században Károlyi család birtokolja, és a mai Hódmezővásárhely része. Területe többször változott. Lélekszáma nő, köszönhetően a csendre és nyugalomra vágyóknak, akik ideköltözve, vagy csak ideiglenes lakhelyül, nyaralásra választják a Mártélyt.

A mártélyi holtágak

A Tisza szabályozásakor  itt két U alakú holtág alakult ki. Közül az egyik a Mártélyi, a másik a Körtvélyesi-Holt-Tisza. A Mártélytól három kilométerre délre eső körtvélyesi holtágat először Anonymus említi 1200 körül írott művében, a Gesta Hungarorumban . E holtág a maga szigetével és a Barci-réttel már a madarak birodalma. A madárvilágot és a morotvát óvja a védettség. A természet háborítatlan csendje fogadja az idelátogatót. Az évszázados nyárasok, füzesek mellett, a holtágakon tenyészik a rucaöröm, a békatutaj, a tündérrózsa, és itt van a Tisza mente egyik legszebb ecsetpázsitos mocsárrétje az igen megritkult "harsogó" harissal. A Körtvélyes-sziget a fekete gólyák gyülekezőhelye, de előfordul rétisas, halvány geze, kis kócsag és üstökös gém is.